„Fák, kik külömb-külömb szép gyümölcsöt hoztok,
S füvek, kik gyönyörű szaggal illatoztok,
Sok színben tündöklő ékes szép virágok,
Erdőkben, cserékben vadak kik lakoztok,
Örökké az Úrnak nevét kiáltsátok!”
Balassi Bálint: 148. zsoltár
Kiragadott példák a Sacra Herbaria c. könyvből.
Az istenfa fehér virágú ürömféle. Abrotonon néven már az ókorban is ismerték, gyógyító hatása miatt becsülték is. A vidámság szimbóluma.
Magját főzve, vagy nyersen vízben eldörzsölve olyan szert kapunk, ami segíti a légzést, szűnnek tőle a görcsök, a derékfájás, a nehéz vizelés.
Borban főzve a halálos mérgek ellenmérge. Füvét meggyújtva, füstölőként használva elűzi a kígyókat, gyógyítja a pókok és skorpiók csípését. Főtt birssel a szemre téve gyógyítja a szemgyulladást.
Plinius szerint párna alá téve szerelemre ingerlő. A középkorban fontos varázsszer is volt, valószínűleg innen ered a neve, (Istenfa, Isten fája) vagy lefordították a görög abrotonon nevet, ami halhatatlant, istenit jelent. Erőt adó hit kapcsolódik a növényhez. Aki keblébe dugta, vagy ruhájára tűzte, azt megszabadította gátlásaitól, bátor és igazmondó lett belőle. A növény beköltözött a városi kiskertekbe, temetőkertekbe is.
A többi Artemis faj is ismert gyógynövény. (Artemisz istennő a görög mitológiában Zeusz és Létó leánya, Apollón orvosisten testvére, holdistennő, a természet védnöke.)
Már az ókorban ismert volt, elrágcsálva csillapítja a fogfáját. Utazási fáradtság ellen is fogyasztották, a zarándokok cipőjükbe tárkonyrügyeket helyeztek. A szárítás tönkreteszi hatóanyagait, ezért fagyasztva, vagy kivonatát használjuk. Olaja rutint tartalmaz, amely erősíti a hajszálerek falait. Segíthet a szívinfarktust és egyes szívrohamokat elsődlegesen kiváltó érszűkítő lerakódások megelőzésében. Ehhez áztassunk 10-15 percig 1-2 teáskanál nyers vagy fagyasztott tárkonyt egy csészényi forró vízben. A forrázatból naponta legfeljebb három csészével fogyasszunk.
Teáját étvágyjavítónak, epeműködést serkentőnek, bélféregűzőnek, görcsoldónak, idegerősítőnek fogyasztják. A fekete üröm a moxa-fűkeverék legfontosabb alkotórésze. A boldogság szimbólumnövénye.
teakeverékekben étvágygerjesztő, emésztést serkentő, szélhajtó, epeműködést serkentő hatású. Régebben az abszint szeszesital készítéséhez alkalmazták.
Egyéb nevei: paperszénye, paptarsoly, pásztortáska, véráztatófű, Kisjézus táskája
Egyértelműen vérzésgátló tulajdonságú. Fekélyek, vastagbélgyulladás, vérzési panaszok, véres vizelet, hólyaghurut, szülés utáni vérzések, túl erős menstruáció esetén a szárított pásztortáskából készült teát fogyaszthatjuk.
Külsőleg orrvérzésre, sebekre, aranyér kezelésére ajánlják, alkalmazásakor itassunk át egy tiszta kendőt a forrázattal, vagy a készített tinktúrával.
A pásztortáska olyan vegyületeket is tartalmaz, amelyek a szülés megindítására gyakran alkalmazott oxitocinhoz hasonlóan segíthetik a méhösszehúzódások megindulását. Várandós anyák ezért nem fogyaszthatják, csak a szülés megindítására. Ehhez áztasson 10 percig 1 teáskanál szárított pásztortáskát egy csészényi forró vízben.
A fiatal levelek borsó ízűek, felhasználhatóak levesekhez, vagy spenóthoz hasonlóan fogyaszthatóak.
— Alchemilla vulgaris
Egyéb nevei: Miasszonyunk köpenye, palástfű, oroszlántalp, boldogasszony tenyere
Neve más nyelveken is kifejezi hangulatát, például a német Frauenmantel, Marienmantel, a francia Manteau de Notre-Dame, az angol Lady’s mantle, az orosz manyetka.
Latin neve az Alchemilla az alkemelych-ből (alkímia), „kis mágusból” ered, utalva híres gyógyító hatására. A középkorban varázserőt tulajdonítottak neki. Redőzött leveleiben összegyűjti a harmatot, innen a székely harmatlapi elnevezés. Apró zöld virágú növény, legelőkön gyakori.
Régen kifejezetten asszonyok füvének tartották, elsősorban női problémákra adták, erősíti a mé-et, szülési sérülésnél, klimaxos tünetek enyhítésére és gyulladások csillapítására használták. Külsőleg hüvelyfertőzéseket kezelnek vele.
A fiatal leveleket salátaként eszik, vagy teát ízesítenek velük. A zöld részek (levél és virágos hajtás) összehúzó, vérzéscsillapító teáját hasmenés és erős menstruáció esetén isszák.
A levelek forrázatát gyulladt szem, pattanásos bőr, kelések, zúzott sebek lemosására és foghúzás utáni öblögetésre használják.
A védelem szimbóluma.
— Silybum Marianum
Egyéb nevei: máriatövis, máriabogáncs, mariendistel
A növény minden része ehető, emésztést serkentő. Levelét és termését egykor tejszaporítóként, köhögés, depresszió, emésztési zavarok, lép-, epehólyag- és májbántalmak ellen adták.
Magjai szilibin nevű anyagot tartalmaznak. A belőle készült gyógyszerek eredményesen védik a májat különböző mérgek — alkohol, kábítószerek, kadmium és a galócák — károsító hatásától. A májsejtek szerkezete a mérgező anyag hatása ellenére jobban megőrződik, a károsított sejthártya nagyjából visszanyeri eredeti sajátságait.
Fokozza a májsejtekben a ribonukleinsav-, illetve a fehérjeszintézist. Krónikus májgyulladást, hepatitiszt, májcirrózist, zsírmájat, májkárosodást, májdaganatot is gyógyítanak velük.
— Rosmarinus officinalis
Egyéb neve: rozmaring
1235-ben Magyarországi Erzsébet paralízisbe esett. A legenda szerint egy remete úgy gyógyította meg, hogy egy font rozmaringot egy gallon borban több napig áztatva, a tinktúrával bedörzsölte a királynő végtagjait. A rozmaring-bor elegy ezáltal „Magyarország királynőjének gyógyvizeként” vált világszerte ismertté, és évszáza-dokon át a köszvény, a hajkorpa és a bőrbetegségek ellen, valamint a kopaszság megelőzésére használták.
A növény a házastársi hűség, és a szerelem jelképeként az esküvői, valamint a túlélők emlékezetének szimbólumaként a temetési szertartások részévé vált.
Egy hiedelem szerint a párna alá helyezve a rozmaring elűzi a rossz álmokat, a ház köré ültetve elriasztja a boszorkányokat.
Az emlékezés szimbólumnövénye.
—Hypericum perforatum
Más nevei: Johanniskraut, orbáncfű, embervérfű, Szent János virága, Szent-Iván fű, Szent Antal virága, Jézus füve.
A nevek a növény virítási idejére utalnak. János, illetve Iván napjára júniusban.
(Egy forrás szerint az őskeresztények a fűfélét keresztelő Szent Jánosról nevezték el, mivel úgy gondolták, hogy a növény vérvörös olaját augusztus 29-én, a szent lefejezésének évfordulóján könnyezi.)
A szirmokat szétmorzsolva rozsdavörös, vérszínű levet eresztenek, innen a vérrel kapcsolatos elnevezések.
A füvet már nagyon régen ismerték. Ipolyi Arnold Magyar Mythologia című könyvében említi, hogy „szent János virága s az említett sz. Iván fű, mely a sz. iváni tűzbe vettetett, talán azonos a német johanniskraut – hypericum perforátummal, … régibb neve herba fuga demonum volna, s az ördögök s boszorkányok elleni óvszer …” Beythe-nél az ősmagyarok „teuzvirága”, — flos ignis – azaz tűzvirág, vagyis „Zent Juan verága” szintén a tűzszertartásoknál használt növényre utal.
Diószegi Vilmos írta Az ősi magyar hitvilág című könyvében, hogy „… Szt. Iván napján … (a leghosszabb nap, a legrövidebb éjszaka napján) szalma és rőzse tüzeket raknak, virágos füveket vetnek rá, átugrálják."
A „tisztító tűzbe” vetett, „boszorkányság ellen védő” gyógynövények egyike volt az orbáncfű.
Erre utal az 1400-as évekből származó versike is:
„ Mind a boszorkány s az ártó szellem
hatalmukat vesztik az ember ellen,
ha annak Szent János-nap éjjelén
szedett orbáncfű füzére a mellén.
S hogy házad vész, sem vihar ne érje,
S rontás ellen a szent mindenkor védje,
Mint melleden az orbáncfű füzére,
Virítson a szemöldfán a virágnak vére.”
A gyógynövény fontos hatóanyagai az immunrendszert erősítik, ezért jó eredménnyel kecsegtet az AIDS kutatásban. A hipericin vírusölő és depresszióellenes hatása jelentős. A hatását hosszabb szedés után fejti ki. Az ajánlások szerint a gyógykúra ideje alatt nem szedhetnek amfetamint, narkotikumot, triptofán és tirozin aminosavakat, fogyókúrás tablettákat, asztmás belélegző szereket, orrcseppeket, meghűlés vagy szénanátha elleni szereket. Ezenkívül ne igyanak sört, bort vagy kávét, ne fogyasszanak szalámit, joghurtot, csokoládét, babot és füstölt, vagy savanyított ételeket. Néhány esetben fényérzékenység alakulhat ki, ezért a kúra alatt tilos a napozás.
Külsőleg gyorsítja az égési sebek gyógyulását és kisebb mértékű lesz a sérülések hegesedése.
— Agrimonia eupatoria
Egyéb neve: közönséges párlófű, apróbojtorján, vérfű
Az „eupatoria” fajnévi jelző egy ógörög mondára utal. E szerint a K.e. 132-63 között élt király, Mithridatész Eupator elsőként fedezte fel a növény gyógyerejét, nevét a növény elnevezésében őrizték meg.
Valamennyi részében, de különösen a levélben cseranyagokat tartalmaz.
A szárított levelek és a virágos hajtás kellemesen sárgabarack illatú.
Frissítő, jóízű teájuk köhögés, gyomorrontás, hólyaghurut, vesekő, epebántalmak kezelésére jó.
Öblögető szernek használják torok- és ínygyulladás, borogatónak kelések, gyulladások esetén.
A B- és K-vitaminban, szilíciumban gazdag levelek segítik a sebgyógyulást.
A növény kivonatával Kínában tuberkulózist, belső vérzéseket kezelnek.
Ha tetszett, nézze meg a könyvet. Több gyógynövény-kártya található benne, felismerő játékra is alkalmas.